A tekercsek

tekercs

“KETTŐ… És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak: – Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat. – És Izsák remege és mondá: – És te erre mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
– Hát mit mondtam volna? – kérdé Ábrahám. – Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
– És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? – kérdezte Izsák atyjától.
És Ábrahám mondá: – A hívők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá: – És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja a útiköltséget, akár nem. – És felelé Ábrahám: – Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá: – És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot? – És Ábrahám felelé: – Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.”

Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata

Panelkertészet

Idén is elindítottam a már jól bevált ökoerkély projektemet, amely leginkább fűszernövényekből áll.

Most hétvégén földbe kerültek az első magvak. A snidling cserépbe, ez már marad is a helyén, a Nagyváradról hozott habanero magokból pedig megpróbálok palántákat nevelni.

IMGP1048

Idén nemcsak sokféleségre, de mennyiségre is törekszem, hiszen jól jön majd a friss fűszer a Debrecen Bike Maffia főzéseinél. Ők azok, akik Debrecenben kétheti rendszerességgel főznek hajléktalanoknak (alkalmanként 70 adag étel talál gazdára), melyet bringával szállítanak ki nekik. Én így is megpróbálom támogatni őket, ha már a fűszerek az egyik nagy heppem!

Liebster Award 2015.

Díjat kaptam Bélabától, hálás köszönetem érte. Gondolom emiatt a blog miatt, szorri vagyok, hogy ennek itt adok teret, nem pedig ott, de ez szól rólam.:)

liebster

A kezdeményezés Németországból indult, amelyet bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Award-ot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:
– Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
– Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
– Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
– Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!
– Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

Tíz dolog rólam.

  1. Ha tehetném, fűszerkertész lennék. Imádom a fűszereket, több mint hetven-féle van itthon, és nem félek kipróbálni sem őket. Szeretem a karakteres ízeket, úgyhogy a csípőssel, illatossal sem állok hadilábon.
  2. Sörmániás vagyok, és ezt az ismerőseim olyan formában díjazzák is, hogy utazásaik során hoznak innen-onnan nekem megkóstolandót. Eddig a legegzotikusabb ország, amelynek a sörét megkóstolhattam Mongólia volt, ppayter-nek köszönhetően.
  3. Általános iskolás koromban a Kölcsey Művelődési Központban minden hétvégén voltak bábelőadások. A barátaim báboztak, sokszor megnéztem őket. És volt egy darab, amelyikben én furulyázhattam. Akkor már pár éve jártam zeneiskolába, nekik meg szükségük volt zenei aláfestésre. Nagy élmény volt.
  4. Édességmániás vagyok. Minden, ami édes, veszélyben van a közelemben, legyen sütemény, fagyi vagy aszalt gyümölcs, de leginkább a csokoládé, amolyan Gombóc Artúr módján.
  5. Vannak ötleteim, amelyeket egyszer meg szeretnék írni. Nem gondolkozom regényben, a hosszú műfaj nem az enyém, nem a cselekmény mozgat, inkább a gondolatiság, az eszmefuttatás. A novella izgat, de leginkább a tárca műfaja. Egyáltalán nem dédelgetek írói álmokat. Verseket írni is addig szerettem, míg ki nem derült számomra, hogy tudok, ha akarok.
  6. Szeretnék egyszer hőlégballonnal utazni. Felülről szemlélni a világot, csendben, álmodozva.
  7. Még nem tettem le róla, hogy egyszer részt veszek a Balaton-átúszáson. De egyre távolodik a dolog. Akkor kellett volna, mikor még a közelben voltam, de akkor a Nagyszüleim nem engedték, most meg már messze van tőlem nagyon, és évek óta nem úsztam egy rendes távot. Gyűlölöm a medencéket, a feszített víztükröt.
  8. Bármit hajlandó vagyok megkóstolni egyszer, a legbizarrabb ételeket is. Nem riasztanak el a belsőségek, vagy bármi, ami másoknak furcsa. Tágtűrésű faj vagyok.
  9. Zene nélkül nincs élet. Hihetetlen módon el tud varázsolni. Az utcán magamban vagy hangosan dúdolok, és mivel a fejemben járó muzsikára gondolok bambán elmegyek az ismerősök mellett. Amúgy is.:)
  10. Olvasás nélkül nincs élet. Napi betevő, ugyanúgy, mint a muzsika.

Bélabá kérdései…

1. Ha te választhatnád meg szabadon, kötődés, kötöttség nélkül, akkor melyik országban élnél legszívesebben a Földön?

Írország, déli vagy nyugati része, ahol sok a legenda, kőkör ésatöbbi… és szeretnék egyszer ott birkát is nyírni.

2. Melyik három könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

Olyat, ami nem rohan sehova, amelyre hagynék magamnak bőven időt: Ulysses, Az eltűnt idő nyomában, Gendzsi

3. Mi a kedvenc ételed?

Töltött káposzta, minden mennyiségben, minden stílusban és fajtában. Rizzsel, gerslivel, savanyú káposztából és édesből, füstölt hússal és anélkül, az apróbbakat és a nagyobbakat is, de talán leginkább a hajdúsági kemencés féltégla nagyságúakat.

4. Ha azt mondom krimi, akkor ki vagy mi jut eszedbe szinte azonnal?

Perry Mason. Rajta nőttem fel, és csak utána jött Agatha Christie Poirot-val, vagy a Sherlock Holmes-láz Jeremy Brett-tel.

5. Szívesen dolgoznál egy könyvkiadóban?

Persze. Szeretném megtanulni a szerkesztés munkafolyamatát. Érdekel az, hogyan lesz egy nyers kéziratból, kézzel fogható példány. Ezért is szoktam vállalni előolvasást is. Szeretek javítgatni, tökéletessé tenni.:)

6. Melyik a kedvenc évszakod?

Tél. Szeretem a havat, nem zavar a hideg, és a hó alatt még a nagyváros is megszépül.

7. Mikor szeretsz leginkább olvasni (melyik hónap)?

Mindig. Persze, ha lenne egy kandallóm…;) … de leginkább éjszaka. Hajlamos vagyok átolvasni őket. Nah, pl ehhez kell az önkontroll, hogy ne tegyem.;)

8. Szereted a színműveket, drámákat?

Igen. De jobban szeretem őket színpadon látni, mint olvasni… feltéve, ha minőségi az előadás.

9. Van olyan könyves szereplő, akivel élőben is szívesen találkoznál?

Christopher McCandless (Út a vadonba), bár ő ugye a valóságban is élt. William Blake, de ő ugye meg költő, nem könyves szereplő. Uncas (Az utolsó mohikán).

10. Végül: Könyv vagy E-book?

Könyv. Néhány napos élményem. Nem régen jelent meg Halász Margit írónő Kalandozó klasszikusok című kötete, én pedig kaptam tőle ajándékba egy dedikált példányt. Ahogy kinyitottam… én voltam az első, és az a semmivel sem összehasonlítható friss könyvillat, ami áradt belőle… Pedig én nem vagyok egy nagy könyvszaglász, de ez utolérhetetlen. Felül írja bizonyos esetekben a praktikusságot.

Az én tíz kérdésem…

  1. Mikor szerettél bele az olvasásba?
  2. Mi a véleményed a könyvek megfilmesítéséről?
  3. Az előző kérdéshez kapcsolódva… mondj 5 jó filmadaptációt.
  4. Írsz/írtál-e verset? Ha igen, és elég bátor vagy, mutasd is meg kérlek!
  5. Ha egy műben más könyveket emlegetnek, inspirál-e téged ez arra, hogy elolvasd őket? (Ha volt már ilyen, melyik könyv, milyen művet adott neked?)
  6. Hogyan, mi alapján válogatod meg az olvasmányaidat?
  7. Magyar írók, magyar könyvek. 3 ajánlott könyv, és hogy miért pont azt ajánlanád.
  8. Ha találkoznál a kedvenc íróddal (nevezd meg kérlek), mi lenne az a három kérdés, amit feltétlenül feltennél neki?
  9. Hogyan vélekedsz a bookart-ról?
  10. 3 olyan dolog, amire vágysz, de sosem lehet…

Jelöltjeim: ppayter, Izolda, entropic

Grey

Édesjóistenem… Alfi macseknek lesz igaza: KURVA VILÁG LESZ!

… megtörtént az a csoda, hogy E. L. James a méltán híres Árnyalat-trilógia írója (az első könyvig bírtam idegekkel), és a remekbe szabott film után (mellesleg bármennyire nem egy jó film, klasszisokkal jobb mint a regény), még egy bőrt szeretne lenyúzni a dologról, köll a lóvé, úgyhogy megírta a Grey – A szürke ötven árnyalata Christian szerint című nagysikerű alkotást. Sírok!

GREY2

Nos én, mint ahogy a kritikámban kifejtettem, bevásárlólistát nem engednék neki írni, nemhogy könyvet. Nincs stílusa, szókincse, a választékos kifejezésmódot hírből sem ismeri, tele van szóismétlésekkel, kifacsart mondatokkal, igénytelenül és primitíven fogalmaz, a karakterei egydimenziósak, folytassam még? A nyelv megcsúfolása, amit leművel. És ez a nő, megírta a másik nézőpontot… angolul már meg is jelent, és december 1-én várható a magyar kiadás a Libritől. Gondolom mindenki nagyon várja már…

Ebben a kötetben Christian, a dús gazdag, hatalommal bíró szexisten, akinek szabályai meg naaagy fájdalma van, elénk tárja gondolatait és álmait, és jól megtudjuk mit gondol Ana-ról és a kapcsolatukról…

“I think Anastasia will respond better in writing; she always has. How to begin?
Dear Ana
No.
Dear Anastasia
No.
Dear Miss Steele
Shit!
Half an hour later I’m still staring at a blank computer screen. What the hell do I say?
Come back…please?
Forgive me.
I miss you.
Let’s try it your way.
I put my head in my hands. Why is this so difficult?”

Egyenesen cukimókus, pont ilyen egy nagyvállalat vezetője, aki kormányokkal, elnökökkel üzletel, erős kézzel bánik a dolgokkal és a harmadik világot segíti.

fifty-shades-of-grey04

A kötet ugyanaz pepitában, mint a már jól ismert első kötet, és valaki azt írta, hogy sajnos ott is van vége… ez azt a nemvárt eseményt sugallja, hogy lesz folytatása, mi is lenne velünk nélküle… (nem, nem olvastam a Greyt, és nem is szándékozom. majd elmesélitek, hogy mi volt.:P)

Hohóóó, és a lényeg… majdnem elfelejtettem… Míg Ana minket a belső istennőjével boldogított, akitől leginkább sikítófrászt lehetett kapni (a filmből kimaradt, vajon miért?), addig Christian-nak is van kis társa, akivel megosztja élményeit, illetve az csak bólogat neki, és ez a farka, mondjuk ki más is lehetne egy szexistennek. A Letehetetlen blogon van egy-két csinos idézet ezzel kapcsolatban.

Kiakadtam. Újabb népbutító progi ON. Könyörgöm valaki vegye ki E. L. James kezéből a tollat, örökre!

A mágia színe

Manapság már mindenki azt hiszi magáról, hogy hős, csak mert két szalmaszálat arrébb rakott, vagy mert egy kicsit emberségesen viselkedik – olyan elcsépeltté tették ezt a szót, hogy félelmetes -, aminek meg szerintem alapnak kellene lennie, és ha valaki az, mármint emberséges, és hozza ezt az alapszintet, még nem válik ettől hőssé, hanem akkor válik igazán emberré. Addig csak egy túlfejlett majom ruhában… Persze, vannak olyanok is, akik a nagy  hype-olt hősködésben nem akarnak hőssé válni… én ezt is meg tudom érteni, embernek lenni is jó érzés… (és csak csendben tenni a dolgod, névnélkül, arcnélkül, ott, ahol éppen kell).

magic-pratchett

Terry Pratchett idézete inspirálta ezt a kis eszmefuttatásom… Az egyik kedvenc részem… mondjuk, ebből a könyvből van sok.

“Széltoló a kardra sandított. A megmentési kísérlet mind ez ideig annyira hátul szerepelt az elméjében, hogy, amennyiben bizonyos élenjáró elméletek a világegyetem sokdimenziós többszörösségéről helyesek, akkor pont elöl volt; viszont egy varázskard értékes holmi … És hazafelé hosszú út vár rá, bármerre is legyen az a haza …
Felmászott a fára és lassan kikúszott az ágra. Kring szilárdan beletemetkezett a fába. Széltoló megragadta a kardgombot, és addig rángatta, amíg már fények villogtak a szeme előtt.
– Próbáld újra! – bátorította a kard. Széltoló felnyögött, és a fogát csikorgatta. – Rosszabb is lehetne – mondta Kring. – Lehetnék például üllő is.
– Jaargh! – suttogta a varázsló, és attól rettegett, hogy összepisili magát az erőlködéstől.
– Én több dimenziós életet élek – taglalta a kard.
– Ungh?
– Tudod, nekem már sok nevem volt.
– Bámulatos – nyögte Széltoló. Hátrabillent, amikor a penge kiszabadult. Kring furcsán könnyűnek tűnt. Amikor a varázsló ismét a földön állt, elhatározta, hogy közli a rossz hírt.
– Igazán nem hinném, hogy ez a megmentés jó ötlet lenne – jelentette ki. – Tudod, szerintem jobb lenne, ha visszatérnénk a városba, hogy összeszedjünk egy kutatócsoportot.
– A sárkányok tengelyirányba repültek – közölte Kring. – Azonban én azt javaslom, kezdjük azzal, amelyik itt lóg azon a fán.
– Sajnálom, de…
– Nem hagyhatod őket sorsukra!
Széltoló meglepetten nézett fel. – Nem? – csodálkozott.
– Nem, nem teheted. Nézd. Én őszinte leszek. Én jobb anyaggal is dolgoztam már, mint te, de döntenem kellett, és… töltöttél már te egy millió évet szénrétegben?
– Nézd, én…
– És ha nem hagyod rögtön abba a vitatkozást, lecsapom a fejedet!
Széltoló látta, hogy a saját karja felemelkedik, és a csillogó penge alig egy hüvelyknyire a torkától zümmög. Megpróbálta rábírni az ujjait, hogy elengedjék a kardot. De az ujjai nem engedelmeskedtek.
– Azt sem tudom, hogy kell hősnek lenni! – kiáltotta.
– Szándékomban áll megtanítani rá.”

Terry Pratchett – A mágia színe

Hangolódjunk házibulira

cure

“Valami nem jó. Egészében hibádzik. Kifésüli a hajából a zselét, aztán összekócolja. Jó ötlet, tovább borzolja, egészen cure-os. Mit csináljon? Betesz egy Cure kazettát, új lemez, még nem is volt idő megszeretni, Kiss me, Kiss me, Kiss me. Nem jó, idegesíti. Inkább a jól bevált Speak & Spell. Az igazi depesesek ezzel hangolnak a fontos bulikra. A Nodiscóba mégis beleteker. Ez most komoly, koncentrálnia kell, ahhoz a Photographic illik. Kutatni kezd a ruhásszekrényben. Lájtszon, szviccs on jór ájsz árfár évéj. Semmi használható. Nincs semmi normális. Dühében lemegy, a szülei gardróbjában keres tovább. Fent nyűszít a magnó. Dö mepp riprezentsz jú and dö tép ízjór vójsz. Talál egy vágott nyakú, csíkos pólót, ha nem lenne v-nyaka, elmenne matrózegyenruhának. Vicces. Nagyon is. Feszül rajta. Folóv allalong jú tíljú rékognájsz tucsojsz. Valamiért sok. Vagy kevés. Nem lehet eldönteni. Nézegeti magát a tükörben, sokkal eredetibb, mint a kockás ing, de túl kockázatos. Ekkor látja meg a zakót. Bársony és kopott, egészen kopott. Annyira örül, hogy nevetnie kell, hogy nem vette észre eddig? Felveszi a zakót, vállban szűk. Ilyen nyeszlett volt az apja? Hihetetlen. Ha nem heveskedik, és egy vagány fiú miért heveskedne, talán jó lesz. Dö jörsz ájszpend dzsászt dinking ofemoment víbót nyú. Nem szabad nagyon megemelni a karját.
Nézi magát a tükörben, nem hisz a szemének. Ez a vagányság az a vagányság. Megvan! Ezt kereste eddig. Ezt akarta.”

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

… avagy így készültünk mi a ’90-es években egy házibulira… vagy nem, de valami hasonló stílusban.

Az Észidíszis dac

project21kk

A képhez Picasso (Old guitarist) és Van Gogh (Starry night) festménye adta az inspirációt. Forrás.

“Mikor végre kilép, Daru hangosan nevet. Hallja a belső Daru a külső Daru hangját, és egészen megrémül. Félelmetes. Megmélyült közben. Előveszi az ágynemű tartóból a gitárt. Megfeszíti a két húrt, melyekről annyit tud, hogy akkor vannak jól behangolva, ha a Megrakják a tüzet… kezdetű magyar népdal nyitó hangközére húzza őket. A vetetlen ágyakból húgy-, és spermaszag árad. A koszosra fogdosott tapétákon ostoba mesefigurás poszterek. Az egyetlen asztal zsúfolásig pakolva másolt és műsoros kazettákkal. A kibelezett Junoszty tévét valaki befordította a fal felé. A téren zöldellnek a platánok. Csapottan bevilágít a katolikus temető felé lemenő, áprilisi nap. Jó lenni, ott lenni. Jó élni. Jelölt, megfestett idő. Daru már a megtörténés pillanatában tudja, boldog. Nem utólag emlékezi szépre, távolira, reménytelire. Körbenéz, ihletre vár, olyan feszítő önkifejezési vágy tombol benne, annyira be akarja lakni ezt az életet, az ő életét, hogy nem hiszi el, valamiről ne jutna eszébe valami. Egy sor. Nyomkodni kezdi a húrokat, fogásokat keres. A fél hang ide-oda játékot egyre vadabbra húzza, mormog hozzá. Jön belőle hang. Ez megint ő. Ez megint az ő hangja. Szöveget akar. Értelmetlen hangokat mormog. Nagyon jólesik. Saját szavak, saját nyelv, olyan titkos, hogy ő sem érti. De valami. Szótagjaiban formálódik, mint valami gyomorból előtörő mantra. Magánhangzók fordulnak át egymásba, csúsznak el, a zene feszesebb és pattogósabb, két fogásban is emelgeti az ujjait. Már négyféle páros hang szólal meg. A körmével penget tovább, rockosabb a hangzás, a vén rézhúrok nekicsapódnak a kibelezett doboznak. Észidíszis dacot vél kihallani a zenéből. Ezen nevetnie kell. Megint hangosan nevet.”

Grecsó Krisztián: Megyek utánad

… avagy hogyan ad hangot a zene és egy lepukkant kéthúrú gitár egy némaságot magára vett fiúnak.