Mark Kazav: JazzFest
“Egy mulató mellett elhaladva, mint gőzölgő nyers hús, forró és nyers, vad dzsessz csapott meg. Megálltam: bárhogyan iszonyodtam az ilyen zenétől, titkon azért csábított. Nem szeretem, mégis sokkal jobban elviselem, mint korunk akadémikus zenéjét, naiv, őszinte érzékiséget áraszt, vidám, heves vadsága felébreszti az ösztöneimet.
Mark Kazav: Jazz Band
Egy pillanatig figyeltem, szagoltam a véres, harsány zenét, dühös kéjjel szívtam magamba a termek levegőjét. A lírai rész zsíros és émelyítő volt, csak úgy csöpögött a szentimentalizmustól, a másik vadul, szeszélyesen és erőteljesen harsogott, a két rész mégis naivan és békésen haladt egymás mellett, s alkotott egészet. A hanyatlás zenéje – efféle az utolsó császárok Rómájában szólhatott.
Mark Kazav: Saxophone jazz
Bach, Mozart és az igazi muzsika mellett persze csalás az egész, de hát az igazi kultúrához képest csalás volt egész művészetünk, gondolkodásunk, látszatkultúránk. És a dzsessznek ráadásul előnyére vált végtelen őszintesége, kedves, tiszta primitívsége, vidám, gyermeki derűje. Néger és amerikai jellege minden erejével együtt kisfiúsán üdének, gyermekinek hatott nekünk, európaiaknak. Vajon ilyen lesz-e Európa is? Vagy netán máris ezen az úton jár? Na és mi, a hajdani Európa, a hajdani igazi zene és költészet régi ismerői és tisztelői, mi csak faramuci neurotikusok ostoba kisebbsége lettünk volna, akiket holnapra elfelednek és kikacagnak? Na és, amit mi „kultúrának”, szellemnek, léleknek, szépnek és szentnek gondoltunk – régen holt kísértet volna, amelyet csak mi, e néhány bolond hisz eredetinek és elevennek? Talán soha nem is volt eredeti és eleven? Agyrémért hadakozó bolondok lettünk volna?” – Hermann Hesse: A pusztai farkas
Mark Kazav: Jazz
Mark Kazav kanadai művész jazz akvarelljeiért pedig teljesen odavagyok. Erős hangulattal bírnak, szinte hallod közben a szaxofont vagy akár az egész jazz bandát. Érdemes megcsodálni a munkáit.
Reklámok
